Cunami


 

2004. december 26-án halál és pusztítás helyszínévé vált Dél-Délkelet-Ázsia hét országának partvidéke. Földrengés által keltett szökőár – japánul cunami – okozta a katasztrófát. A 10 méter magas hullámfal házakat rombolt szét, halászhajókat tengerparti autóutakra, napozókat, halászokat a nyílt tengerre sodort, autókat, buszokat szállodák előterébe zúdította.

Több mint 150 ezer áldozata volt a délkelet-ázsiai szökőárnak. A térség szeizmológiai szempontból a világ legaktívabb része, ugyanakkor a Richter-skálán kilences erősségű földmozgás itt is csak 30-40 évente egyszer tapasztalható.

Szökőárat tenger alatti földrengések és vulkánkitörések okozhatnak úgy, hogy a belső erők hatására a tenger aljzatában óriási tömegáthelyeződés megy végbe. Ezáltal a terület fölött gyűrű alakú hullám keletkezik, amely aztán nagy sebességgel terjed tova. A nyílt óceánon az esetek többségében mindössze egy-két méteres hullámok akár 800-850 km/h óra sebességgel is haladhatnak. A hullámhosszuk is igen nagy, ami gyakran azzal jár, hogy a széles hátú hullám észrevétlenül rohan el az útjába kerülő hajók alatt. A víz mélységének csökkenésével mérséklődik a hullám sebessége, majd a parthoz érve az addig veszélytelen hullámnak a tengerfenékkel érintkező része a hirtelen megnövekvő súrlódás miatt lelassul, belső egyensúlya megbomlik - a parton állók pedig szemben találják magukat a félelmetesen morajló, dübörgő vízfallal.

A szökőárak mérete különböző lehet. Szűk öblöknél, tengerszorosoknál, folyótorkolatoknál emelkednek rendszerint legmagasabbra a hullámok. Szakértők szerint tízezrek életét menthette volna meg az a rendszer, amely követte volna az Indiai-óceánon az árhullámok mozgását, mérte volna azok sebességét, tömegét, és figyelmeztetett volna a közeledő cunamira. A földrengés epicentrumához közeli falvakon természetesen nem lehetett volna segíteni, mivel ezeket a területeket perceken belül elöntötte az ár. Thaiföldet viszont egy órával, Indiát és Srí Lankát két és fél órával a földrengés után érte el a cunami, Malajziát, a Maldív-szigeteket, Mianmart és Bangladest pedig még később. Ennyi rendelkezésre álló idő alatt ki lehetett volna üríteni a veszélyeztetett partszakaszokat.