TOLNA MEGYE VESZÉLYEZTETETTSÉGE

Közigazgatási és településszerkezeti adatok

A dél-dunántúli régióhoz tartozó Tolna megye a Dunántúl legkisebb megyéje, 3703,31 km² kiterjedésű, az ország területének mindössze 4%-át teszi ki. Nyugatról Somogy, északról Fejér, keletről a Duna illetve Bács-Kiskun, délről Baranya megye határolja. A megye 11 városában és 98 községében megközelítőleg 233650 fő él, a népsűrűsége 63,1 fő/ km². A legtöbben (körülbelül harmincnégyezren) a megyeszékhelyen, Szekszárdon élnek, a legkisebb településnek, Várongnak mindössze 185 lakosa van. Szembetűnő jellegzetessége a megyének a nagyvárosok hiánya, valamint a városok excentrikus elhelyezkedése, mivel a megye középső része városhiányos. A közlekedésének fő ütőerei a Dunával párhuzamos fő-, gyorsforgalmi utak és az autópálya, amik behatárolják az észak-déli kapcsolati tengelyeket. Az infrastruktúra fejlettsége gyengének mondható, a hatósági illetékességi területek néhány esetben az alapján kerültek kijelölésre, hogy mely Tűzoltó Parancsnokság felől közelíthető meg egy-egy település szilárd burkolatú úton. A megyében 6 járás alakult. A megye elsősorban mezőgazdasági jellegű, jelentős a tanyavilág Tamási és Szedres települések körül. A lakosság háromnegyede érintett a mezőgazdasági termelésben. Tolna megyében jelenleg 281 db országos védelem alatt álló műemlék van. A műemlékek száma Szekszárdon, Pakson és Bonyhádon a legmagasabb, de említésre méltóak Dunaföldvár, Bátaszék, Tolna és Dombóvár történelmi emlékei is. Ezen települések együttesen a megye műemlék-állományának 40%-át adják, de kevés kivétellel a megye valamennyi települése rendelkezik nyilvántartott műemlékkel.

Általános természetföldrajzi, éghajlati-, és vízrajzi adatok

Tolna megye változatos táji adottságú térség, apró völgyekkel sűrűn tagolt dombságok, kiterjedt síkok és folyóvölgyi felszínek egyaránt jellemzőek rá. Az Alföld és a Dunántúli-dombság határán fekszik, keletről a Duna határolja, délről a Mecsek hegylábfelszíne. Területének 43%-a alföldi jellegű, sík vidék, a legmélyebben fekvő rész a Bölcske – Paks – Tolna –Bátaszék - Duna által határolt területe, amely 86-96 méter magasan fekszik a tengerszint felett. A megye 57%-a dombvidék, legmagasabb része az 593 m magas Dobogó, amely Váralja település mellett található.

A megye mezőrégiói és kistájai:

Duna menti síkság: Kalocsai-Sárköz, Tolnai-Sárköz,

Mezőföld: Közép-Mezőföld, Sárvíz-völgy, Dél-Mezőföld, Sió-völgy

Külső-Somogy: Kelet-Külső-Somogy, Dél-Külső-Somogy

Mecsek és Tolna-Baranyai-dombvidék: Mecsek-hegység, Völgység, Tolnai-Hegyhát, Szekszárdi-dombság, Geresdi-dombság

Egységes területként tekinthető a Sárköz-Sárvíz Dunától a Szekszárdi-dombságig elterülő része, ami ellaposodó, kiegyenlített, nagyrészt sík terület, morotvákkal, holtágakkal. Dél-Mezőföld sajátos homokos területként jelenik meg, amiben a paksi löszplató jelenti a Mezőföld többi részének geológiai folytatását, Közép-Mezőföld lösszel (10-60 m) borított. A Külső-Somogy középtáj eróziós és deráziós formákkal tagolt dombvidék. Uralkodó felszíni kőzet a lösz, ami jó minőségű talajok kifejlődését teszi lehetővé, mezőgazdasági művelésre a dombsági területek lankás, déli völgyei jobban alkalmasabbak a meredek északi völgyeknél. Löszös még a Sió-Kapos menti löszfelszín, és Kapos, Sió-Sárvíz völgye a felszabdalt Tolnai-dombsággal együtt.

Tolna megye legjelentősebb folyója a Duna, amely 93 km hosszan képezi a megye keleti határát. Átlagos szélessége e szakaszon 500-600 m, átlagos mélysége 3-4 m. Közepes vízhozama Paksnál 2.300 m3/sec. Gyengén alsó szakasz jellegű, a hajózó utat szigetek és zátonyok kísérik. Árhulláma tavasszal, a hóban tárolt vízkészletek elolvadásakor várható. Árvízi veszélyeztetése, vízszint emelkedése átlagosan 10 nappal előre látható, a várható vízszint pontosan prognosztizálható.

Kisebb, de a villámárvizek kialakulása miatt jelentős vízfolyások még a Sió (amely a Balatont köti össze a Dunával) és a Sárvíz, valamint a Kapos és a Koppány, amelyek Regöly mellett egyesülve, Tolnanémedi mellett folynak a Sióba. Nagy a vízgyűjtő területe a Völgység pataknak, amely Nagymányok és Bonyhád mellett elhaladva Sióagárd mellett ömlik a Sióba, de a villámárvizek kialakulása szempontjából a Csikóstöttös melletti Baranya patak, a Hábi csatornák, valamint a Bátaszéket veszélyeztető Lajvér patak is jelentősek. Ugyancsak veszélyeztető hatások alakultak ki a vízfolyásokra épült záportározók, halastavak (Tamási környéke) mentén is.

A vizeket üdülő, fürdő célra és ipari vízként is hasznosítják. A terület a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik, ezért a szennyezők a vízrendszeren keresztül végül mindig a Dunába kerülnek. Ritkán fordul elő kiterjedt szennyezés.

Tolna megye I. rendű árvízvédelmi fővonalainak hossza 211 km, amelynek csak kb. háromnegyede felel meg az előírásoknak. A mentesített ártéri öblözetek nagysága 58 800 ha. A legtöbb feladatot az I. rendű árvízvédelmi fővonalakat 277 helyen keresztező ősmedrek jelentik. E keresztezések altalaja erősen vízvezető, ezért szivárgásra fokozott mértékben hajlamosak, így külön-külön is lokális veszélyforrások. A nedves időjárási periódus hatására a víz a feláramlási zónákban a sokévi átlagnál jóval magasabban helyezkedett el, a legmélyebb fekvésű területeken a felszín fölé került. A belvíz egyes települések belterületén, ill. településrészein is tapasztalható, kialakulásához többek között a szennyvíz-szikkasztás is hozzájárult. 2000 januárjában a belvíz által érintett terület nagysága a megyében 16000 ha volt, 2010 őszén is 10.000 hektárra rúgott az elöntött területek nagysága. A belvíz az alábbi településeken veszélyezteti a belterületeket, ill. az ott élő lakosságot: Őcsény, Bogyiszló, Sióagárd, Nagydorog, Németkér és Mőcsény. A csatornákkal nem rendelkező utcákban közegészségügyi problémát jelent a szennyvíz tároló aknák kiöntése, és a házak körüli területek szennyvízzel való elöntése. A megye területén 4 belvízvédelmi szakasz található, amelyek belvízzel veszélyeztetett összterülete 64.860 ha. A belvízvédelmi szakaszokon 173.98 km kizárólagos állami tulajdonban, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vagyonkezelésben lévő belvízcsatorna található.

A folyók vízjárását elsősorban az éghajlati, csapadék viszonyok határozzák meg. Magyarország éghajlata nagyon változékony, dacára kis kiterjedésének. A változékonyság egyik fő oka az, hogy éghajlatunkra a kiegyenlítettebb hőmérsékletjárású, csapadékos óceáni, a szélsőséges hőmérsékletű, kevés csapadékú kontinentális, illetve a nyáron száraz, télen csapadékos mediterrán éghajlat egyaránt hatással van. Ezen klímatípusok közül bármelyik hosszabb-rövidebb időre uralkodóvá válhat, változékonnyá téve az időjárást.  Csapadékot leginkább az időjárási frontok szállítanak. A nyári félévben a hozzánk érkező légtömegek 60-70%-ában a tengeri eredetűek, télen inkább a szárazföldi származásúak vannak hangsúlyban. A meteorológiai elemek ÉNy-DK-i irányítottsága az Atlanti-óceán, a DNy-ÉK-i pedig a Földközi-tenger hatását mutatja. Tolna megye éghajlata mérsékelten meleg, ám a felszíni tagoltsága miatt jelentős különbségek tapasztalhatóak mind a hőmérséklet, mind a csapadékviszonyok alakulásában. Szárazabb a Mezőföld területe, ami éghajlati szempontból az Alföldhöz tartozik, valamint a Sárköz és a Sárvíz. A tenyészidő átlagos középhőmérséklete 15,7 C, az évi csapadékmennyisége 500-600 mm, ami csapadékmennyiség jellemző még a sárközi (gemenci) térségben. Innen nyugat, illetve délnyugat felé haladva a hőmérséklet csökken, a csapadék mennyisége növekszik. Legcsapadékosabb (700 mm) és leghűvösebb terület a Völgység. A csapadék mennyisége Külső-Somogy, a Völgység és a Szekszárdi-dombság délnyugati részén 650-700 mm között változik.

A megyében a hőmérséklet 85 napon keresztül 20 oC feletti. A tél többségében enyhe, a leghidegebb hónapok a január és a február. A leggyakoribb uralkodó szélirány É-i, É-NY-i 315-355 fok közötti. A Dél-Dunántúlon a növénytermesztéshez elegendő napfény, kellő hő és nedvesség áll rendelkezésre. Tolna megye éghajlatára egyrészt az átmeneti jelleg, másrészt a domborzati hatásokból következő változatosság jellemző, ami gazdag mezo-, és mikroklímát eredményez. A Dunántúli-dombvidék kiegyenlítettebb éghajlata fokozatosan megváltozik, a kontinentalitás mértéke nyugatról keletre jelentős mértékben növekszik. A Szekszárdtól keletre eső területeken már az Alföldre jellemző szélsőségesebb viszonyok érvényesülnek. A megyének különösen értékes éghajlati adottsága, hogy – a Mecsek északi nyúlványait leszámítva – napfényben gazdag, a Dél-Mezőföldön és a Sárközben a napsütéses órák száma az országos átlaghoz képest is magas. A napsütéses órák száma itt 2000-2050, a dombsági tájakon pedig 1950-2000 órára tehető. A tenyészidőszakban ezek a kedvező adottságok még markánsabban érvényesülnek, ez a legkülönbözőbb szántóföldi kultúrákban és a szőlőtermesztésben roppant kedvező. Az éghajlatnak köszönhetően Magyarországon itt a leghosszabb a tenyészidőszak.

A megye földrajzi helyzete miatt az állat-, és növénytársulások átmeneti jelleget mutatnak. A megye erdősültsége elmarad az országos átlagtól (17,8%). A Gyulaj-Tamási közötti területen fekszik a megye egyik erdőkincse, a gyulaji vadrezervátum, mely Európa egyik legnagyobb hírű dámvad élőhelye. A másik nagy erdőterület a Duna mentén lévő, az ország legnagyobb összefüggő ártéri erdője, a Gemenci erdő, ahol jelentős természeti érték, jelentős vadállomány található, emellett kedvelt, erdei kisvasúttal ellátott kirándulóhely is.

A megye területén az ökológiai hálózatban magterület a Duna-Dráva Nemzeti Park védett területe, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet megyei területe, a Szekszárdi-dombság erdős térsége, a Tolnai-Hegyhát erdős térsége Kurd, Hőgyész és Mucsi között és a Koppány, illetve a Kapos menti erdős térségek Koppányszántótól Simontornyáig. További magterületek a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet védett természeti területei és az ahhoz szervesen kapcsolódó erdős térségek Pakstól északnyugatra. Az ökológiai folyosók a megye egészét behálózzák. Meghatározóan a folyó- és patakvölgyek alkotják: a Duna és holtágai, a Völgységi patak mente, a Sió és Sárvíz térsége és a Koppány menti természeti területek.

 

A megye területére eső országos jelentőségű védett természeti területek:

Duna-Dráva Nemzeti Park (49 478,8 ha)

Dél-Mezőföldi TK (7546,5 ha), Kelet-Mecsek TK (9347,5 ha)

Bölcskei Nőszirmos TT (111,16 ha), Kapszeg-tó TT (156,2 ha), Pacsmagi Tavak TT, Szakadáti Legelő TT (1,5 ha)

A megye különleges madárvédelmi NATURA 2000 területei a Gemenci-erdő, Kisszékelyi-dombság, Mecsek és a Pacsmagi-tavak. Különleges természet-megőrzési területei a lengyel-hőgyészi erdők.

 

Kiemelt jelentőségű, egyéb veszélyforrások

A megye ipara nem jelentős, ugyanakkor Paks mellett üzemel Magyarország egyetlen atomerőműve, amely a villamos energia szükséglet 45%-át biztosítja. Az üzemben 1200 fő állandó és 1800 fő külső munkavállaló dolgozik. Nagyobb arányt mutat még a feldolgozóipari alágak közül a villamos berendezések gyártása, a fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása. A megyében 3 felső küszöbértékű és 11 alsó küszöbértékű veszélyes anyaggal foglalkozó üzemet, valamint 10 küszöbérték alatti üzemet azonosítottunk. Az azonosított üzemek 62 %-a mezőgazdasághoz, növényvédőszer és műtrágya raktározáshoz kapcsolódik.

A megyében jelentős az úthálózat, 88 km autópálya (M6 és alagutak 82,850-170,936 km között), 15,120 km autóút (M9 Duna Szt. László hídig) és 288 km főútvonal (6-os, 55-ös, 56-os, 61-es, 63-as, 65-ös) van. Az utakon jelentős az átmenő forgalom, a személy és teherszállítás is. Szekszárdhoz közel működik az Őcsényi Repülőtér, amely sportrepülőtérként, közforgalmon kívüli repülőtérként üzemel.